Sok szerelem, sok akció, kevés Jar-Jar. A film pont olyan lett amilyennek lennie kell. Ezt nem úgy értem, hogy akik nem tartották magukat távol Plokoom kémjelentéseitől és Tibur55 nagyon sokmindent felfedő képeitől, azok számára nem tartogat meglepetéseket az "A klónok támadása". Sőt, azok sem fogják egy percig sem unni magukat akik elolvasták a könyvet, mivel a film sok jelentős részben más, van ahol több és van ahol kevesebb. A számítógépes grafika nem hagy kívánni valót maga után, számomra a kaminoiak voltak ezen a téren a leglenyűgözőbbek, de a csatajelenetektől kezdve a coruscanti üldözés háttéreffektusaiig nagyon sok mindent felsorolhatnék. Egyedül talán Yoda figurája az aminek nem adnék 100%-ot, de lehet hogy ez attól van, hogy már nagyon hozzászoktam a kedves bábuhoz. A másik félelmem a filmmel kapcsolatban a szerelmi szál kibontakoztatása volt, de úgy látszik Lucas elsőre is jól találta el a dolgot. Anakin és Padmé kapcsolata természetesnek és őszintének tűnik, habár egy kicsit gyerekesek úgy együtt, dehát ilyen a szerelem. Obi-wan valóban visszaad valamit Han Solo irónikus humorából, amit sokan nagyon hiányoltak az előző részből. Erről jut eszembe Jar-Jar. A szerepe valóban rövid ugyanakkor nagyon jelentős döntést osztanak ki rá a politika kártyáit kiosztó erők. A figura megkomolyodott, már nem ugrál idiótán, és nem kiabál (habár a könyvben ezt olvashatjuk). Természetesen mindezek fölé emelkedik Palpatine alakja, aki a kancellári rezidencia magasságából nagyon kedvesen és aggódóan irányítja a szétszakadni látszó Köztársaságot. McDiarmid ismét megelvenítette a jóságos és atyai Palpatine-t, aki retteg a gondolattól, hogy valami éri Padmé Amidalát. Kitűnően sikerült. Christopher Lee alakítása is hiteles, a fénykardharccal sem volt gondja a színésznek. Spoiler! (Azért a fénykardharc Yoda és közte egy cseppet komolytalan a látvány szintjén. Szerintem Yodának nem kellett volna fénykardot adni a kezébe.) A jedi vívótechnikák érezhetően különböznek egymástól, de az eddig látottaktól is. Dooku úgy vív mintha táncolna, és nem harcolna, rendkívül elegánsan és könnyeden. És itt van Jango Fett aki úgy mozog mint egy párduc. Én a mozgáskoreográfusnak az biztos, hogy a max. pontnál is többet adnék. Boba és Jango kapcsolata az igazi apa-fiú kapcsolat a történetben. Spoiler! Shmi halála sem tűnik olyan erőltetettnek, mint a könyv alapján gondoltam volna, de azért itt eléggé elcsúszik a film a "na persze pont ennyit tud kimondani" irányba. De ez így volt már Yoda mesterrel és Luke-kal is. Az Erő szövi a szálakat... Anakin dühöngéséből szinte semmi nincs. :( De a tett szörnyűsége nagyon kijön a filmből, itt Christesen játéka csodálatosan kifejező. Natalie Portman végig nagyon jó, de miatta nem is aggódtam egy percig se. Nagyon szép, romantikus és gyakran igen szexi. Összeségében a történet jól kidogozott, van benne karakterfejlődés, vívódás és belső-küzdelem a külső látványos csaták mellett, amit nagyon hiányoltam az előző részből. A politikai szálat is ügyesen csavarja, de tartja kézben Lucas. Szóval véleményem szerint ez egy nagyszerű alkotás, ami mind az idős mind a fiatal mind pedig a leendő rajongókat megfogja győzni arról hogy Lucasszal még mindig ott van az Erő. JaraMade