Így készült az ''Egy új remény''

Amikor 1977. május 25-én a Star Wars vetítését megkezdték az amerikai mozikban, George Lucas egy sötét szobában ült, és a film német, francia és spanyol nyelvű verzióit keverte.

Több mint 18 órája dolgozott már ezen, s az előző kéthét minden napja hasonlóan telt. Lucas annyira kimerült volt, hogy a saját filmje bemutatójáról teljesen megfeledkezett. Aznapra randevút beszélt meg feleségével, Marciával Hollywood híres mozijával, a Manns Chinese-zel szemben egy kis gyorsbüfében. A mozi körül hatalmas dugó alakult ki, amibe Lucas is beragadt, és csak úgy hömpölygött a tömeg. ''Jézusom mi történik itt?'' - csodálkozott Lucas. Amint aztán bekanyarodtak a Hollywood Boulevard-ra, megpillantották a mozi fölött a hatlamas plakátot a Star Wars felirattal.

Lucas nem akart hinni a szemének. Ült a gyorsbüfében, és csak bámulta a hatalmas tömeget. Aztán visszament keverni. Cseppet sem volt izgatott, csupáncsak meglepődött.

A Star Wars sikere váratlan volt. A film mújus 25-i bemutatója előtt Lucas pontosan tudta, mennyi bevétele lesz: 16 millió dollár. Ennyi volt akkor egy Disney-film átlagos bevétele. A sci-fi filmek általában erős hétvégével indultak, tekintettel a rajongók népes táborára, a Star Warsnak azonban legalább négy hetet kellett tulélnie ahhoz, hogy nyereséges legyen. A világűreposz veszteséges vállakozás lett volna, ha az eladott jegyekértéke nem éri el a 32 millió dollárt. Nyolc héttel később azonban már 54 millió dollár bevételnél tartott a Star Wars. Tíz évvel később a trilógiára eladott jegyekből 1,2 milliárd dollár nyereség származott, a könyvek, játékok, párnák, pólók, poszterek és számos egyéb merchandising tárgy eladásából pedig további 2,4 milliárd dollár.

Az American Graffiti elkészítése után George Lucas kész volt feladni rendezői hivatását, mert úgy érezte, túl nagy a megterhelés, túl sok kínlódás jár vele. De még mindig ott motoszkált benne egy világűreposz létrehozásának gondolata, amely voltaképpen gyermekkora óta foglalkoztatta.

A THX 1138 csak növelte Lucas vágyát a sci-fi elkészítésére. Mielőtt végleg sutba hajította volna a rendezői marsalbotot, még meg akart csinálni egy igazi valódi, nagy stúdiónál forgatott mozifilmet, finoman kidolgozott díszletekkel és sok-sok speciális effektussal.

Régimódi kalandfilmet akart, a hőskorból való Hollywood-klasszikusokhoz hasonlót, ami a nézők szórakoztatását szolgálja. Lucas szerint a hatvanas és hetevnes években uralkodóvá vált az erőszak, a szex és a cinizmus. Ő maga is készített ilyen sötét árnyalatú filmet, a THX 1138-at, ami súlyos anyagi csőddel járt, s nem akart mégegyszer ugyanabba a hibába esni. Az American Graffiti vágásának elklészülte után komolyan foglalkozni kezdett ezzel a gondolattal.

Minden reggel néhány órát írással töltött, a nap hátralévő részében pedig meséket, valamint mitológiai és pszichológiai tanulmányokat olvasott.Nem hagyományos értelemben vett mesét akart. Azt kereste, miként lehet a modern technológiát a hagyományos meseszövéssel úgy egybeötvözni, hogy közben az erkölcsi mondanivaló ne sikkadjon el, ugyanakkor szorakoztató is legyen.

George Lucas erőssége mindenekelőtt a látvány. Soha nem volt kenyere az írás, nem is szült különösebben értékes műveket. Csaknem egy teljes évébe került, míg elkészítette a 13 részes, kézzel írt történetet, amely tele volt kimondhatatlan nevű fura szerzetekkel. Az első mondat így hangzott: ''Mace Winduról, Opuchi tiszteletreméltó Jedi-bendujáról szól ez a történet, amit C. J. Thape hagyott ránk, a világhírű Jedik Padawaan-tudósa.''

A sztori bonyolult volt: Leia Aquilae, a felkelők hercegnője, családja kíséretében menekül egy gonosz uralkodó elől, aki átvette a hatalmat, és magát imperátornak nyilvánította. A két túlélő Jedi-harcos egyike, Luke Skywalker (barátjával, Annikin Starkillerel együtt) segíti a hercegnőt a veszélyes menekülésben. Magukkal visznek túszként két birodalmi hivatalnokot, s ezzel komikus elemek kerülnek be a filmbe. Csatlakozik hozzájuk a felkelők egyik egysége, amely tíz ifjúból áll. A birodalmi csapatok végigüldözik őket a világűrön, így aztán kénytelenek egy aszteroidamezőn elrejtőzni. Lopott űrhajóval sikerül elmenekülniük, és egy dzsungelplanétára repülnek, ahol megtámadják őket, és a hercegnőt foglyul ejtik. Az ifjak, akiket Skywalker tábornok különleges kiképzésben részesített, kiszabadítják a hercegnőt. Eközben űrharcba bonyolódnak a birodalmi flottával, és csak úgy menekülnek meg, hogy a világűr mélyére veszik be magukat. Az utolsó jelenetekben a hercegnő megjutalmazza a tábornokot és az ifjakat honi bolygóján, ahol felfedi ''istennő létét''. A két birodalmi hivatalnok leissza magát, és eltántorog a sötétségbe.

Lucas környezete udvarias csodálkozással nyugtázta a művet. Sem ügynöke, sem ügyvédje nem értett ugyan belőle egy árva szót sem, de megígérték, hogy támogatni fogják.

Először a United Artistst keresték fel, azt a stúdiót, amelyhez Lucast még az American Graffiti előtt szerződés kötötte. David Picker, az akkori főnök, átfutotta a filmtervet, és köszönettel lemondott róla. Az American Graffiti ekkor még nem került moziba, Lucast csak az érdektelenségbe fulladt THX 1138 rendezőjeként ismerték. Lucas ügynöke, Jeff Berg, titkos bemutatót szervezett az American Graffitiből a 20th Century Fox egyik vezetője, Alan Ladd jr. számára, aki kollégáihoz hasonlóan folyvást új filmsikerekre vadászott. Ismerte a THX 1138-at, tehetséges rendezőnek tartotta Lucast, és az American Graffiti megtekintése csak megerősítette ebben a hitében. Találkozót beszélt meg Lucassal, aki elmesélte neki a Star Wars koncepcióját. Ladd nem sok fantáziát látott ugyan benne, de mindenáron üzleti kapcsolatba akart kerülni Lucasszal, feltételes megállapodást kötöttek hát, és megegyeztek abban, hogy a Star Warst alőször az Universalnak kellene felajánlani, mert nekik opciójuk van Lucas következő filmjére.

Lucasnak akkoriban sok problémája volt az Universallal az American Graffiti végleges vágása miatt, ezért biztos volt benne, hogy emiatt az Universal le fog mondani a Star Warsról. Így is lett. Tíz nappal azelőtt, hogy az American Graffiti akkora sikert aratott, amilyet évek óta nem láttak a stúdiók, az Universal visszautasította a Star Warst. Tíz nappal később Alan Ladd a 20th Century Fox nevében igent mondott a Star Warsra.

Az American Graffiti bemutatója után Lucas hirtelen Új Hollywood legkeresetteb rendezője lett. Nyomban megragadta az alkalmat, hogy a Foxszal kötött feltételes megállapodást megváltoztassa. Csakhogy a Fox meglepetésére nem pénzt kért, hanem csupán a könyvek és a filmzene eladási jogát, valamint a Star Wars lehetséges folytatásainak ellenörzését. A stúdiófőnökök nyomban beleegyeztek, azt hívén, hogy nagy pénzeket takarítanak meg, hiszen Lucas csupán a szerződés merchandisingzáradékának jogaira tartott igényt, amit akkoriban a stúdiók szinte teljesen értéktelennek tartottak.

Ezzel Lucas életének talán legnehezebb évei kezdődtek el...

Lucas, megkapta a szerződést a produkcióra, ám képtelen volt megírni a Star Wars forgatókönyvét. Két éven keresztül nap mint nap bezárkózott a dolgozószobájába, és nyolc órán keresztül szinte megállás nélkül dolgozott. Életében más nem is kapott helyet, csak a Star Wars. Állandóan magánál hordott egy jegyzetfüzetet, ahová nyomban beírta ha valami eszébe jutott a témával kapcsolatban.

Minden szombaton nagy halom sci-fi folyóirattal és képregénnyel tért haza az újságárústól. Mindenféle ötleteket gyüjtött. A Flash Gordon képregényből ismert gonosztevő Minget, az Uralkodó előképéhez használta fel. A C3PO droidot Alex Raymond Iron Man of Mopngójából vette, a banthákat, a John Carter on Marsból. Edgar Rice Burroughs könyveinek is nagyon sok eleme szerepelt még a forgatókönyv első verziójában. Lucas rengeteg fantasztikus filmet nézett meg, és olyan regényeket olvasott, mint pl. Frank Herbert Dűne című műve. Ezek a kiegészítő elemek azonban még nem álltak össze forgatókönyvé, és Lucas ingerültsége nőttön-nőtt. Bármit csinált, ez az új világ sehogy sem akart megszületni.

1975. január 28-án atzán végre mégis elkészült az első változat, melynek ezt a címet adta: Starkiller kalandjai, a Csillagok háborújának első epizódja. A cselekmény Galactica Köztársaságban játszódik, ahol polgárháború dúl, és törvényt nem ismerő barbárok garázdálkodnak.

Lucas tudta, hogy a forgatókönyv katasztrófális, mégis engedte, hogy barátai elolvassák, s aztán magnóra vette véleményüket és kritikáikat. Michael Richie egyetlen szót sem értett a Star Wars ezen korai verziójából. Matthew Robbins és Hal Barwood érezte, hogy a két droidot mutató kezdő képsorokkal Lucas ismét a THX 1138 rendezőjévé vált. Francis Ford Coppola azonban épp ellenkezőleg, úgy vélekedett, hogy Lucas helyesen teszi, ha kockáztat. A többi barát aggodalmának adott hangot, és azt javasolta, a forgatókönyvet profi szerzővel írassa meg Lucas. Ő azonban hajthatatlan maradt. Tudta, ha nem képes maga megírni, sohasem csinálja meg azt a filmet. 1975. augusztus 1-jén újabb forgatókönyv-változatot küldött a Foxhoz, Alan Laddnek. Ebben Luke már parasztfiú, az elhunyt Anakin Starkiller Jedi-lovag fia, Owen Lars pedig a fiú gonosz nagybátyja, aki ellopja a unokaöccse összekuporgatott pénzét, hogy a farmját fenn tudja tartani. Leia hercegnő hologramja kéri Luke segítségét: az R2-D2 droidot s vele a retteget halálcsillag tervrajzait el kellene juttatni egy távoli bolygóra, a felkelők támaszpontjára. Luke tehát nekilát, hogy előkerítse Kenobi tábornokot, apja öreg barátját.

A forgatókönyv dialógusai még mindig döcögősek voltak, és felszínesek, ez a változat mégis jelentős előrehaladást mutatott.

Lucas főkéntnem volt megelégedve. Úgy gondolta, hogy rajta kívül nincs ember, aki ezt a világot el tudná képzelni. Felvette a Boeing Aircraft Művek illusztrátorával, Ralph McQuarrie-vel, és megkérte, készítsen öt olyan festményt, amelyek megfogják a nézőt, és hozzásegítenek, hogy a végleges forgatókönyvet el lehessen adni a Foxnak. Nem skicceket kért tehát, hanem olyan képeket, amelyek a Star Warst vizuálisan életre keltik. Így is történt. McQuarrie képeinek bemutatása után Lucas zöld utat kapott, és hozzáláthatott a Star Wars előkészítéséhez és az első szereplőválogatáshoz.

Lucas tisztában volt vele, hogy a szereposztás meghatározó fontosságú. Fiatal ismeretlen színészeket akart foglalkoztatni, hogy elkerülje a nézők kíváncsiskodását: vajon ki rejtőzik ebben vagy abban a jelmezben. A 20th Century Fox legalább két ismert színész főszereplőként való alkalmazásával kívánta a mozipénztárak kockázatát csökkenteni, Lucas azonban nem vette figyelembe ezt az óhajt. Összeállt barátjával, Brian De Palmával, aki Carrie című filmjéhez keresett szereplőket. Mindketten ugyanabban a színésztipusban gondolkodtak. De Palma magára vállalta a válogató szerepét, míg Lucas a háttérben feljegyzéseket készített.

Több mint két hónapon keresztül 30-40 színészt hallgattak meg naponta a régi Samuel Goldwyn stúdió egyik irodájában. Végül Lucas két különböző csoportot állított össze a főbb szerepekre. Az egyikben Will Selzer mint Luke Skywalker, Christopher Walken mint Hans Solo és Terri Nun mint Leia, a másik csoportban pedig Mark Hamill, Harrison Ford és Carrie Fischer szerepelt, s végül ezek mellett döntött. Döntése nem aratott osztatlan elismerést. A Fox még soha nem hallott ezekről a színészekről, s ezeknek a telejsen ismeretlen, tapasztalatlan embereknek a szerepeltetését még Lucas mentora, Francis Ford Coppola is túl kockázatosnak tartotta. Lucas azonban hajthatatlan maradt. Most már csak a mellékszereplők hiányoztak, mint pl. az öreg Obi-Wan Kenobi, s ezt a szerepet Lucas Alec Guinnessnek szánta. Abban sz időben Guinness éppen Hollywoodban forgatott a Murder by Death című filmben, s egy szép napon talált az asztalán egy forgatókönyvet, amiről senki nem tudta, hogyan került oda. A címlapként kivont kardal egy fiatal ember állt. Guinness nem szokott kéretlen forgatókönyveket elolvasni, a legkevésbé sci-fiket, ám ahogy ebbe belelapozott, egyszer csak nem tudta letenni. Találkozott a vakmerő fiatalemberrel - együtt ebédeltek, s Guinnesst lenyűgözte Lucas fiatalsága és öntudatos viselkedése. Tett néhány javaslatot, miként lehetne Obi-Wan jellemét még érdekesebbé tenni, és Lucas örömmel fogadta őket. Ezek után Guinness igent mondott a szerepre, és Lucas végre mondhatott egy ismert nevet a Foxnak.

Az American Graffitiből csordogáló bevételek lehetővé tették Lucas számára a munka folytatását, anélkül hogy a Foxtól újabb összegeket volna kérnie. Az űrhajók megtervezésére Colin Cantwellt, a 2001. veteránját kérte fel. Alex Tavoularis megrajzolta az első, ideiglenes storyboardot, felhasználva Ralph McQuarrie festményeit, miközben maga McQuarrie újabb terveket készített. 1975 decemberéig, amikor a film végleg zöld utat kapott a stúdiónál, Lucas körülbelül egymillió dollárt fektetett be a saját pénzéből. Tönkrement volna, ha a Fox visszalép. Csakhogy Lucas tudta, hogy ezt a filmet mindenképpen megcsinálja, kész volt hát kockáztatni.

A Fox azonban nem volt ennyire bizakodó. A Lucas által eredetileg ígért 3,5 millió dolláros költségvetés a realitásokat szem előtt tartva 12 millióra emelkedett. A Fox azt követelte Lucastól és a producerétől, Kurtztól, hogy csökkentsék 5,5 millióra. Lucas és Kurtz jólt tudta, hogy ez lehetetlen. Kompromisszumot ajánlottak: 10 milliót. A Foxnak az volt az érzése, hogy elég rázós kompromisszum ez, de végül belement azzal, hogy még 10-10 százalékot engednek. Végül 8,5 millió dollárban megegyeztek. Lucas fogcsikorgatva egyezett bele. Pontosan tudta, hogy ha valami csődöt mondana, a Star Wars nyomban túllépi a költségvetési kereteket. Lucast nagyon elkeserítette a Fox filléreskedése. Nem volt biztos benne, nem akar-e a stúdió lemondani a filmről, vagy csak a Hollywoodban szokásos bizalmatlanságról van szó, amikor mindenki feltételezi a másikról, hogy az át akarja ejteni, és magasabb költségvetést ad be. Csakhogy a 12 milliós költségvetés a Star Wars esetében cseppet sem volt túlzás.

1975 végén még mindig nem adta áldását a Fox a Star Warsra, Alan Ladd jr. erősen kételkedett benne, elkészül-e a film a tervezett határidőre, 1976 karácsonyára. És a költségvetés is nőni kezdett. Lucas újra a tíz millió mellett kardoskodott, csakhogy Ladd nem adhatta meg neki a Fox felügyelőbizottságának hozzájárulása nélkül, ami pedig zömmel olyan üzletemberekből állt, akik nem sokat értettek a filmhez. A felügyelőbizottság néhány tagja annyira utálta a Star Wars-t, hogy a nevét sem voltak hajlandóak a szájukra venni, hanem úgy beszéltek róla, hogy ''az a tudományos film''. Olya produkcióról volt szó, aminek a költségvetése 3,5 millióról 10 millióra emelkedett, anélkül hogy akár egy méter filmet forgattak volna. Ám egy pontos gazdasági elemzés áttekinthetővé tette a kockázatot a Fox számára, és a felügyelőbizottság áldását adta rá.

A Fox döntésével azonban még nem oldódtak meg Lucas problémái, a forgatókönyv ugyanis még mindig nem készült el. Sőt úgy látszott, hogy Lucas távolabb van a céltól, mint valaha is volt. Nem tudta például Obi-Wan történetét megoldani. Az öregnek rendkívül fontos szerepe volt a film indulásakor, ám a második felében már nem akadt semmi dolga. Lucas felesége, Marcia azt javasolta, hogy haljon meg Obi-Wan, hogy aztán egyfajta asztrállényként segíthesse tovább Luke-ot.

Amikor Lucas Gary Kurtzcal használható stúdiót keresett Angliában, elmondta Guinnessnek, hogy a film második felében egyfajta energialénnyé változik, és csak a hangját lehet hallani. Guinness nem volt elragadtatva az ötlettől, s azzal fenyegetőzött, hogy vissaadja a szerepet. Hosszú és nehéz transzatlanti tárgyalások után végül sikerült jobb belátásra bírni.

Nem sokkal a forgatás megkezdése előtt Lucas felajánlotta két egykori stúdióbeli kollegájának, Bill Huycksnak és Gloria Katznak, hogy dolgozzák át a forgatókönyv dialógusait. Több humort és lendületet vittek bele, különösen Leia és Solo kapcsolatába. Lucas meg volt elégedve az eredménnyel, és részesedést ígért barátainak a Star Wars nyereségéből.

1976. május 25-én kezdődött a Star Wars forgatása Tunéziában a sivatagos Tatooin bolygó jeleneteivel - és úgy zuhogott az eső, mint az elmúlt ötven esztendőben még soha. Az időjárás nem volt jó ómen a Star Wars számára. Az éles szél, a téli szahara jeges hidege nagyon megnehezítette a forgatócsoport dolgát. Az angliában készült díszletek olyan hatalmasak voltak, hogy négy egész napjába került a stábnak, míg a Nefta melletti tábortól hatvan kilométernyire, a sivatagban fel tudták állítani. A homokjáró, ez a hernyótalpakon gördülő rémség, kétemeletnyi magas és harminc méter hosszú volt. A forgatás előtti nap iszonyú homokvihar tombolt, darabokra szagatta a hernyótalpas járművet, és szerteszét szórta részeit a sivatagban. Egy teljes napba került, amíg eredeti állapotába vissza tudták állítani.

Tunézia a maga észak-afrikai architektúrájával megfelelt annak a képnek, amit Lucas a Star Wars indításához elképzelt. Neftában és a közeli Dzserbán olyan fehér kupolás házakat és mélyen a földbe vájt lakásokat találtak, melyek nagyon megtetszettek neki, és hőse, Luke Skywalker otthonául kiválóan megfeleltek. A főszereplők közül csak Mark Hamill és Alec Guinness, valamint a két droidot alakító színész ment velük.Rajtuk kívül még ott voltak a jawák, ezek a parányi lények, akiknek arcát szinte teljesen eltakarta barna kapucnijuk, úgyhogy csak két sárga szemük villant ki alóla. A csuklyák alatt öt tunéziai gyerek, egy angol és egy francia tunéziai törpe, valamint a producer, Gary Kurtz két kislánya rejtőzött.

Gyilkos forgatás volt ez. A droidokat alakító színészeknek rengeteg problémával kellett megküzdeniük. Anthony Danielst például szörnyen meggyötörte a kosztüm, az éles sarkok és hajlatok rendre felsebezték, alig tudott mozogni benne. A szemetesedényre emlékeztető R2-D2-ban végképp semmi sem működött úgy, ahogy kellett volna.Tökéletesen távvezérlésű elektronikának kellett volna a robot mozgását irányítani, ám kizárólag tunéziai rádióadókat lehetett fogni vele. Baker kénytelen volt belülről, kézzel irányítani, de a robot belsejében olyan zaj volt, hogy sosem hallotta, mikor van vége egy jelenetnek. A forgatócsoport egyik tagjának mindig rá kellett csapnia egy kalapáccsal a fémburokra, hogy megállítsa. Végül mindkettőről lemondtak, Bakerről és a bonyolult elektronikáról is, és Lucas maga húzta végig a homokon a kis droidot egy láthatatlan zongorahúr segítségével. Egy teljes napot töltöttek azzal, hogy a parányi robot néhány méteres mozgását filmre vegyék.

Semmi nem úgy ment, ahogy kellett volna. Ráadásul a homok összekarcolta a kamerák lencséjét. Lucas azonban kérlelhetetlenül hajtotta a stábot, napi négy óránál többet szinte senki nem aludhatott. A hirtelen kitörő homokvihar ellen védőszemüvegeket osztottak szét. A hideg, a homok, a szél és a mocsok mellett még a hasmenés is ritkította a stáb sorait.

Mégis mire a csoport elhagyta Tunéziát, Lucasnak nagyjából valamennyi külső felvételt sikerült megcsinálnia, amire a filmhez szüksége volt. Az R2-D2 egyik beállítása hiányzott ugyan, de ezt végszükség esetén Amerikában, a Death Valleyben is el lehetett készíteni.

Matmában, ahol az emberek a föld alatt élnek, ma is hirdeti egy kis táblácska a falu bejáratánál: ''Star Wars was filmed here''

A külső forgatások után a stáb átköltözött London mellé, az Elstree stúdióba, ahol kilenc stúdiócsarnokban időközben már felállították a díszleteket, többek között Han Solo űrhajóját, a Millenium Falcont, teljes életnagyságban.

Akárcsak a tunéziai sivatagban, a stáb itt sem állt szerencsés csillagzat alatt. A forgatócsoport angol tagjai nem tudtak mit kezdeni egy olyan filmmel, amelyben két pléhdoboz játsza a főszerepet, s úgy döntöttek, higy mellőzni fogják, s ezt Lucasnak félreérthetetlenül tudomására is hozták.

Lucast érzékenyen érintette a brit csapat elutasító hozzáállása, és tehetetlennek érezte magát, képtelennek arra, hogy a helyzeten úrrá legyen. A brit filmesek a világ legjobbjainak tartották magukat, büszkék voltak szakmai tudásukra, és eszük ágában sem volt belemenni, hogy holmi farmeros, pólós, tornacipős filmfőiskolás szabja meg nekik, mit hogyan csináljanak.

A legkeservesebb vitára azonban Lucas és az operatőr, Gilbert Taylor között került sor. Taylor vén róka volt a szakmában, ősidők óta filmezett, s két olyan film is állt mögötte, amelyet Lucas nagyra tartott: Egy nehéz nap éjszakája és a Dr. Strangelove. Lucas rendkívül pontos színdramaturgiát dolgozott ki.

A Tatooine sivatagbolygón játszódó nyitó jelenetek alatt a meleg narancsszínek a meghatározóak, s ahogy közeledik a film vége, úgy szürkül el, s vált át a gépi világ színére. Ezenkívül néhány jelenetnek fátyolos, elmosódó benyimást kell keltenie, mint a mesefilmekben. Taylor azonban vonakodott lágyító szűrőt használni, ráadásul utálta a hatalams Vistavision kamerát, amit a speciális effektusok miatt kellett használnia.

Lucas megtudta, hogy a Fox vezetősége a háta mögött szemrehányást tett Taylornak a fátyolos jelenetek miatt, s követelte, hogy hagyjon fel vele. Lucas őrjöngött, s nemcsak a stúdióra volt dühös, hanem az operatőrjére is, aki hűtlen lett hozzá. Taylor azonban nem hallgatott Lucasra, s a vita végül oda vezetett, hogy Lucas saját kezűleg, Taylor akarata ellenére állította be a kamerát, és helyezte át a lámpákat. Övön aluli ütés egy operatőr számára. Lucas kénytelen volt megválni Taylortól, de nem akart maga felmondani neki, áthárította ezt a feladatot producerére.

Gary Kurtz, aki éppoly zárkózott ember mint Lucas, ugyancsak szerette volna elkerülni az összetűzést. Addigra már mindketten annyira népszerűtlenek voltak a brit kollégák körében, hogy attól tartott, az egész csapat bedobja a törülközőt, ha Taylort eltávolítják. A döntést elnapolták.

A színészei miatt Lucasnak soha nem kellett aggódnia. Nagy körültekintéssel válogatta ki őket, és megbízott az ösztönében. Lucas nem az a rendező, akiért rajonganak a színészek, ahhoz ő túlságosan zárkózott és visszahúzódó. A színészeknek adott utasításai többynire egy szótagú szavak voltak, mint például ''gyorsabban'' vagy ''intenzívebben'', ami a tapasztalatlan színész számára lidércnyomásos álommal egyenértékű.

Mark Hamill így emlékszik vissza a Millennium Falcon fedélzetén forgatott egyik jelenetre: ''Mindenki szépen, pontosan elmondta a szövegét, ami ezeknél a dialógusoknál nem volt könnyű, és a jelenet végetért. Körülnéztünk. George Lucas az egyik kameradarun ült, és csak annyit mondott: ''Uh... csináljuk meg még egyszer, csak most egy kicsit... jobban.''

A katasztrófák sorozatának még nem volt vége. Stuart Freeborn, a maszkmester, aki a földön kívüli lények megformálásáért felelt, két héttel a forgatás megkezdése uzán kórházba került. Az idegen lények legnagyobb része még nem készült el. R2-D2 távirányítású változata a stúdiófelvételeknél sem működött tökéletesen, s állandóan keresztülgázolt tárgyakon-embereken. A pirotechnikusok mérhetetlen nagyvonalúságukban olyan hatalmas mennyiségű robbanóanyagot használtak, hogy egész díszleteket repítettek levegőbe. Az otromba kösztümök viselői tele voltak zúzódásokkal, egyiküket kórházba is kellett szállítani.

Lucas nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy ami csak félresikerülhet, az félre is sikerül, és a film soha nem fog megszületni. Túl sok dologról kellett lemondania, amit nagyon fontosnak tartott, s ez lelkileg is alaposan megviselte. Barátai, akik Londonban meglátogatták, elrémültek a látványtól: Lucas holtsápadt volt, ideges, és állandó fej-és gyomorfájásról panaszkodott. És a helyzet súlyosabb lett. A Star Wars egyre kevésbé tudta magát tartani az eredeti tervekhez. Olyan díszletek között forgattak, amelyek épphogy elkészültek. Miközben a kulisszák egyik oldalán folyt a forgatás, a másik oldalt még festették. Alan Laddnek is kellemetlen érzései támadtak Hollywoodban, hiszen a Star Wars máris túllépte a költségvetés kereteit, és nagy késésben volt. Lucas saját stúdiója, az ILM trükkmesterei sem haladtak a munkával.

Amikor a Fox megbízottja felkereste az ILM embereit Van Nuysban, ahol a kiselejtezett árúk raktára volt, azok épp egy hűtőszekrényt készültek ledobni a tetőről...

Ladd kénytelen volt lemondani az 1976 karácsonyára tervezett bemutatóról, és 1977 nyarára tűzte ki az új határidőt. Úgy döntött, hogy személyesen utazik Londonba és utánanéz a dolgoknak. Taylorral való összetűzése óta Lucas semmi anyagot nem küldött Hollywoodba, Ladd tehát szinte semmit nem látott a Star Warsból. Az Elstree-ben tapasztalt katasztrófális állapotok az ideg-összeroppanás határára juttaták.

A jelenetek még zene és trükkök nélkül voltak, a dialógus nevetséges, a világítás nem egységes, a beállítás pedig gyakran ellentmondásos volt.

Ladd leverten tért vissza Hollywoodba, de találkozásuk Lucast is megrendítette. Azt remélte, hogy Ladd soha nem látja meg az összevágott anyagot. Felesége, Marcia, aki kiváló vágó volt, megígérte, hogy teljesen szétszedi a filmet, és újravágja. Lucas önbizalma azonban már nem volt a régi. Valóban ilyen rossz volna ez a film? Vajon ezek után elveszi tőle a Fox? - ezek a gondolatok foglalkoztatták.

S erre már két hét múlva kínálkozott is alkalom. Lucas a bevezető jeleneteket forgatta, amikor a birodalmi rohamosztagosok megrohanják Leia hercegnő hajóját. John Barry olyan díszletet készített hozzá, amelyhez korábbi díszletek maradványait használta fel. Lucas azonnal látta, hogy ebből nem lesz semmi, csakhogy új díszlet felállításához nem volt pénze. Gary Kurtz a Foxhoz fordult. A stúdióban őrjöngtek, de Ladd még egyszer utoljára engedett. Barry két hét alatt új kulisszát épített. A Fox még egy hetet adott Lucasnak, mielőtt a pénzcsapot végérvényesen elzárnák.

Csakhogy Lucasnak még le kellett forgatnia azt a jelenetet, amikor Leia betáplálja az R2-D2-be a hologramot, Vader megfojt egy birodalmi tábornokot, s hátra volt még a nyitó harc zöme. Lucas saját zsebre felfogadott két újabb kameracsapatot.

Időnként egyszerre hárman forgattak egyazon díszletek között: Robert Watts, a produkció gyártásvezetője a rohamosztagosok támadását forgatta, Gary Kurtz a robotokkal, Lucas pedig Darth Vaderrel forgatott.

Ha Lucasnak nem jutott volna eszébe ez a megoldás, nem tudta volna megcsinálni a filmet. Úgy érezte, a Fox becsapta.

Végül azonban a Star Wars stúdiómunkái szerencsésen befejeződtek, s Lucas abban az illúzióban ringathatta magát, hogy egy röpke pillanatra megpihenhet.

Aki behatóbban foglalkozik a Star Wars keletkezési történetével, annak feltűnik, hogy a siker és a totális katasztrófa végig milyen közel járt egymáshoz ennél a filmnél. Nem sok kellett hozzá, hogy minden összeomoljon, és a filmtörténet legnagyobb bukása legyen belőle.

Ez legszembetűnőbben a vizuális trükkök területén nyilvánult meg. Lucas tökéletesen tisztában volt a sci-fi filmek mozgatórugóival, azzal, hogy egy új világ hitelességét alapvetően a trükkök minősége szabja meg. Ezeknek az effektusoknak elég megygőzőeknek kell lenniük ahhoz, hogy a nézők belefeledkezzenek a kalandba.

Lucas azonban még ennél is többet akart. A Star Wars trükkjeinek nemcsak meggyőzőeknek kellett lenniük, hanem látványosaknak is. Ezért hozta létre saját trükkstúdióját, az Industrial Light & Magicet, amit szívesen átvitt volna magával a gyűlölt Los Angelesből San Fransiscóba, de az észak-karolinai városban nem voltak megfelelő filmlaborok. Így aztán Lucas kénytelen volt hetente egyszer Los Angelesbe repülni, ott autót bérelni, és a nagy forgalmú Ventura Freewayn két órát autózni, hogy eljusson Van Nuysbe, az ILM-hez.

Londonból visszatérve is ezt tette, szorongó érzésekkel telve. Amit ugyanis eddig Londonban az ILM-től látott, az finoman fogalmazva ''szemét'' volt. Eredetileg úgy tervezték, hogy a színészekkel forgatott jelenetekbe háttérvetítés segítségével helyezik el a vizuális effektusokat. Ez azt jelentette, hogy az ILM-nek előre el kellett volna készítenie ezeket a trükkfelvételeket, hogy a forgatás megkezdésére már készen álljanak. A Londonba küldött effektek azonban iszonyúak, egyszerűen használhatatlanok voltak, úgy néztek ki, mint a harmincas évekbeli Flash Gordon-sorozat jelenetei. Lucas kénytelen volt a drága és komplikált blue-screen módszert alkalmazni, ha tovább akart forgatni.

Izgatottan várta hát Lucas, hogy a londoni fiaskó után vajon mivel áll elő az ILM. Sápadt volt és halálosan kimerült, ami nem csoda, hiszen a feleségével folytatott beszélgetés után kénytelen volt belenyugodni, hogy újra kell vágni a filmet, ami újabb néhány hónappal kitolja a határidőt. Ha valamelyest is kézben akarja tartani a filmet, kénytelen lesz néhány hónapon keresztül három napot az ILM-nél, négyet pedig a vágószobában tölteni. Pihenésről tehát szó sem lehet.

Az ILM-ben tapasztaltak mélyen lesújtották. Egy év alatt szinte semmi használható anyagot nem tudtak összehozni. A rendelkezésre álló összeg feléből, egymillió dollárból mindössze három beállítást voltak képesek megcsinálni, s erre egy teljes évük ráment. S nem árt tudni, hoyg a Star Wars-hoz 365 vizuális effektusra volt szükség.

A produkció kezdete óta Lucas először veszítette el az önuralmát, és keményen nekiment az ILM vezetőjének, John Dykstrának. A heves vita hamarosan személyeskedésbe ment át. Lucas egy évvel korábban már felhívta Dykstra figyelmét, hogy nem akar drága high-tech trükköket. Semmi kedve nem volt pénzt fektetni újabb technikák kifejlesztésébe. Számára tökéletesen mindegy volt, milyen módon állítják elő az effektusokat, csak az volt fontos, hogy jól nézzenek ki. Dykstra ezzel szemben fiatal sci-fi rajongókból, számítógépes szakemberekből és filmfőiskolásokból álló furcsa kis csapatot szedett össze, s ezeknek a filmbolondoknak az ILM egyfajta második otthonuk lett. Némelyek közülük, mint pl. Joe Johnston illusztrátor, egyenesen az iskolapadból került az ILM-hez.

Rendszertelenül és sokat dolgoztak, volt, aki délelőtt tízkor tűnt fel, mások éjjel három órakor, s a hosszú hajukkal, bermudanadrágjukkal és pólójukkal olyanok voltak, mint az utolsó Woodstock-túlélők

. Azon az estén, amikor Los Angelesből visszatért, Lucast beszállították a Marin korházba. Az orvosok keringési elégtelenséget és idegösszeomlást állapítottak meg. Még a korházban elhatározta, hogy megtisztítja az ILM-et, amit a munkatársak maguk között csak ''Country Club''-ként emlegettek. Dykstra napja leáldozott, az arany időknek vége szakadt. George Mather lett az új főnök, aki nyomban megszabta a trükkök elkészítésének határidejét. Lucas személyesen ellenőrizte a felvételeket. Dennis Murren vezette azt a másik teamet, amelyik délután három órától éjjfélig dolgozott, Richard Edlundé pedig reggel nyolctól délután hatig.

Ennek így kellett mennie hat hónapon keresztül. Amikor az első jól sikerül effektusok elkészültek, felforrósodott a levegő az ILM-ben. Nap mint nap olyan dolgoknak lehettek szemtanúi a vetítőteremben, amit korábban filmen még sohasem láttak. Az ILM ezúttal valóban csodát művelt, csakhogy a vizuális effektusokra tervezett kétmillió dollár helyett végül három milliót költöttek.

Lucas tudta, hogy ettől kezdve felesége, Marcia kezében van a siker kulcsa. Az addigi vágások, a struktúra és a tempo rossz volt, Marciának teljesen újra kellett vágnia a filmet. Csakhogy ez erejét meghaladó feladat volt, úgyhogy Lucas felfogadta még Richard Chew-t és Paul Hirscht is.

Még így is elviselhetetlen nyomás nehezedett rájuk, Hirsch kétségbe volt esve. Lucas minden reggel vágóasztaltól vágóasztalig vándorolt, s mindhármukat ellátta instrukciókkal, miként képzeli el az adott jelenetek vágását.

Januárra elkészült a film első verziója. Marcia ezután nyomban elfogadta Martin Scorsese ajánlatát, hogy legyen a New York New York vágója. Lucas szerette volna, ha a felesége vele marad a Star Wars befejezéséig, de Marciának teljesen elege volt a filmből, így aztán Paul Hirsch vette át a még hátralévő munkálatokat.

Lucas végre abban a helyzetben volt, hogy Alan Laddnek legalább egy nyers változatot bemutathatott. A Ben Hur és Holtz The Planets című filmjének zenéjét vette kölcsön, s helyenként hiányoztak még a speciális effektusok, Ladd mégis megkönnyebbült. Szó sincs hát akkora bukásról, mint amitől ő is és a Fox vezetősége is titkon rettegett.

Lucasnak a Star Wars kapcsán az egyetlen igazán kellemes tapasztalatot John Williams soundtrackjének felvétele jelentette a Londoni Szimfónikusok zenekarával. Williams minden karakternek saját témát adott, ami variációkban ismétlődött. A zene egészen új dimenziót adott a filmnek. Zene nélkül nem nagyon lehetett komolyan venni a Star Warst, így azonban visszahozott valamit a régi Hollywoodból. John Williams zenéje volt az egyetlen része a filmnek, ami még Lucas várakozásait is felülmúlta.

Ahogy közeledett a bemutató időpontja, 1977 május 25-e, elérkezettnek látták az időt, hogy a filmet próbaközönség előtt levetítsék. Lucas a Northpoint mozit szemelte ki erre a célra. Egy vasárnap délelőtt, május elsején, válogatott publikum előtt, amelybe Lucas barátai, Alan Ladd és a Fox küldöttei is beletartoztak, sor került a Star Wars első nyilvános vetítésére.

Hasonlóképpen az American Graffiti öt évvel korábbi bemutatójához, Lucas és Kurtz most is magnóra vette a közönség reakcióit. A közönség tombolt. Most már mindenki számára világos volt, hogy a Star Wars siker lesz, és legalábbis a Foxnak meg fogja téríteni a befektetést.

Forrás:www.swgalaxis.hu